Szonett félálomban
Már hangolnak a madarak,
Lábad alatt reccsen a padló,
De az álom még nem ereszt
Ott billegek, - és nekem ez jó –
Azon a keskeny, égi mezsgyén
Két világ között rekedtem,
Varázslatos volt ma az álmom,
Felébredni hát semmi kedvem.
Kellemes ez az állapot,
Nem feszül rajtam semmi kényszer,
Igazán sehol sem vagyok.
A szavak körülrajzanak,
Csak hagyni kell, hogy szép egésszé,
Egy verssé összeálljanak.