Folti első napja.
3. Folti első napja.
- Milyen volt az éjszaka? - kérdeztem másnap. Lányom kissé zavartan nevetett.
- Benéztem éjjel Dórihoz, mélyen aludt. Folti pedig sirdogált, mint egy magára hagyott gyerek. Nem akartam hogy felébressze őt, magamhoz vettem.
- És veled aludt. – fejeztem be a mondatot.
- Olyan édes volt, hozzám bújt, és rögtön elaludt.
- Gábor mit szólt ?
- Éjjel hoztam át, észre sem vette.
- Mi ez a víz ? - süvített át Levi hangja a nappalin - Beleléptem!
- Cserélj zoknit, húzz papucsot, és nézd meg, jobban hova lépsz !
- Miért ? - értetlenkedett – Utálom a papucsot!
- Folti még nem szobatiszta, és addig nem vihetjük az utcára, míg meg nem kapja az oltásokat.
- Szuper! Ez is Dóri miatt van!
- Miért ilyen undok velem ? - nyávogott nővére.
- Figyelj, vettem kutyapelust, azt leterítjük a szobád sarkában, és napjában többször vidd oda Foltit! Ha meglátod, hogy ott végzi el a dolgát, nagyon dícsérd meg!
- Mégis hányszor ?
- Sokszor.
- Jó büdi lesz a szobád. – jött Levi kárörvendő megállapítása.
Dóri kétségbeesetten nézett anyjára.
- Nem lesz büdös, mert olyan szerrel van átitatva, ami elnyeli a szagokat.
Levi egy óvatlan pillanatban Túró Rudival kínálgatta Foltit.
- Nem szabad ! - szólt rá a lányom. - Ő csak kutyatápot ehet, abból is a kiskutyáknak valót. Levikém, Dóri, Nagyi, semmi édességet nem kaphat, mert az árt neki, és a fogait is tönkre teszi! Palacsintát sem ! - nézett rám jelentőségteljesen. No lám, én is megkaptam az eligazitást.
- Ne sértődj meg! - húzta meg a fülcimpámat - Imádod tömni a családot. Nézd Dórikám ezt a mércés, kis bögrét, jelenleg eddig a vonalig töltsd meg a tápból. Naponta háromszor kap enni. Ha nagyobb lesz kétszer, és eljön az idő mikor csak egyszer. De arra ügyelj, hogy friss vize mindig legyen!
- Én is etehetem ? - érdeklődött Levi.
- Nem, ő az én kutyám. – jött az elutasítás kerek-perec.
- Ez nem igazság , ugye Mami ?
- Foltinak Fruzsi a gazdája, ő eteti, itatja, az ő szobájában van a kutyapelus, és ő törli fel a tócsákat is.
Közben a vejem is megjelent a nappaliban, kezében újsággal, kérte a kávéját. Már mozdultam volna, de lányom megállított – Majd én. – mondta nyomatékosan. Persze, futott át rajtam, hiszen ennek a l8O centiméteres, kávéfőzésben, és egyéb praktikus dolgokban járatlan férfiembernek, te vagy a gazdája. Gábor mentében is az ujságot böngészte.
- Apa, rálépsz ! - kiáltott Dóri
- Mire ? - tért vissza a politika, cseppet sem békés mezejéről a vejem.
- Hát a Foltosra. - így Levi
- Nem Foltos hanem Folti.
- Nem mindegy? - mondta konokul a kis ádáz.
Ez alatt a vita tárgya, elmélyülten szagolgatta Gábor óriási papucsait. Vejem teljesen elfeledkezett az új családtagról, mert meglepődve nézett lábai elé.
- Majdnem ráléptem. - döbbent meg. – Nem lehetne a nyakába tenni.. valamit ?
- Egy csengőt. – javasolta Levi huncut szemekkel
- De Apa ő egy kutya, és nem bárány ! - méltatlakodott Dóri, azzal felkapta Foltit, és vitte szobájába a pelusra.
A kutyus még vágyakozó pillantást vetett Gábor papucsaira, mint aki nehezen szakad el tőlük. Akkor még nem sejtettük, hogy ez a csirázó vonzalom, milyen hatással lesz a család valamennyi tagjának, összes cipőjére.