Miért rosszkedvű Dóri?
11. Miért rosszkedvű Dóri?
A nappaliban vihar előtti csend uralkodott. Levi a horgászbotját szerelte, igazán egyéni öltözékben. Alul egy mintás halásznadrág, felül egy királykék mez, melynek a hátán a híres kapus Buffon képe díszelgett. Fején egy II. világháborús sisak. A színes nadrág azt jelezte már érdekli a divat, a kék mez a foci iránti szerelem jele, a sisak pedig az olthatatlan érdeklődésé, amit egészen kicsi kora óta tanúsít, a II. világháború eseményei iránt. Polca tele korhű tankokkal, repülőkkel, katonákkal. Előszeretettel nézi az erről az időről szóló játék-, és dokumentum filmeket is.
Tekintetem Dórira tévedt, éppen Farkincát etette. A copfok eltüntek, szép , sűrű haja hosszan hullott a vállára. Nagylány lett. Egész délután szótlan volt. Eddig.
- Jaj! – kiáltott fel fájdalmasan – beleléptem egy horogba.
Megijedtem – Mutasd! – Szerencsére apró horog volt, és a papucs talpa tompította a szúrást.
- Bocsi! – jött Levi reakciója.
- Nincs elintézve egy bocsival. Különben is utálom, hogy horgászol! Nem is eszed meg a halat , csak kifogod, és visszadobod, a horgot meg kitéped a szájából.
Levit váratlanul érte a támadás.
- Először is nem tépem ki, a szájának a porcos részébe akad a horog, ott nem fáj neki. – védekezett.
- Ha a halnak lenne hangja majd megtudnád, hogy fáj-e neki. Ugye Nagyi?
Mielőtt reagálhatnék Levi sem marad adós a válasszal.
- Te jobb ha hallgatsz, most is élő tücskökkel eteted Farkincát. Igaz Nagyi?
Talált, süllyed. Dóri hirtelen csak annyit tudott mondani:
- Hát Farkincának is ennie kell!
Rám néznek, tegyek igazságot, foglaljak állást. Nyugodt, mesélős hangon kezdem.
- Nyári estéken, hogy örültünk a tücsökzenének, még a szobában megbújó kis zenészt se zavartuk ki. Mikor a Pinokkiót olvastuk, hogy szerettük benne az okos tücsköt, igaz? Dóri most élő tücskökkel eteti Farkincát. Igaza van Dórinak, Farkincának ennie kell. Ha ez a gyík nem lenne terráriumba zárva, és ott élhetne, ahová született, ő maga fogná meg a tücsköt, vagy más bogarat, mert ez a tápláléka. Valószínű Farkincát ha nincs szerencséje, egy másik, nagyobb állat enné meg, talán egy madár. A madarat egy négylábú, és így tovább. Nem akarok nektek biológia órát tartani, de ezt hívják táplálékláncnak. Mi emberek vadászunk, halászunk, horgászunk, tenyésztjük az állatokat, aztán elfogyasztjuk őket. Egyes állatokat kényeztetünk, szeretgetünk, másokat pedig megeszünk. Erre mondják, hogy kétarcú a világ. – ezt már csak magam elé mormolom.
A gyerekek elhallgattak, én is elhallgattam. Nem tudtam eldönteni, hogy a csend a figyelemé, vagy már saját gondolataik foglalkoztatják őket. A hangulat mindenesetre békésebb lett. Dóri a számítógéphez ült, Levi a horgászládában kotorászott. Odamentem Dórihoz.
- Valami bánt? Olyan rosszkedvű vagy.
- Folti nem járhat agilityre - bökte ki szomorúan.
- Miért? – lepődtem meg.
- Erika aki az edzéseket tartja azt mondta, hogy amíg nem fogad szót, nem visszahívható, nem vihetem. Amikor van kedve dolgozni nagyon ügyes , de ha szagot fog, nem törődik semmivel, zavarja a többieket.
- Dehát éppen ezért járt iskolába. – értetlenkedtem.
- Igen, de azóta ivarérett lett, és megváltozott a viselkedése. Állandóan valamelyik lánykutya nyomában van. Tudod, hogy nagyon szeretem Foltit, de mindig csak azt csinálja, amihez kedve van.
- Szóval Folti úr öntörvényű. – állapítottam meg.
- Hátha ezt így mondják, akkor igen. Ő csak szaglászni szeret, nem érdekli a labda, meg a bot, játszani sem akar velem.
- Ezek szerint Folti sportkarrierjének lőttek. – összegeztem a hallottakat.
- Nagyi ülj mellém, mutatok valamit! – szólt felélénkülve. Keze olyan villámgyorsan járt a billentyűkön, hogy szemmel alig tudtam követni. – Nézd ez egy ausztrál pásztor kutya, kelpie.
A monitoron megjelent egy barna színű, rövid szőrű kutya képe, szöges ellentéte Foltinak.
- Igazi munkakutya! – mondja ragyogó szemmel.
- És? – kérdeztem rosszat sejtve.
- Ilyet szeretnék!
- Foltival mi lesz?
- Mi lenne?
- Két kutyát gondolom nem tarthatsz.
- Miért?
Csak jönnek a rövid, értetlenkedő kérdések.
- Azért, mert egy lakásban egy kutya is sok!
- Szerinted. – mondja, és hangsúlya a kamaszkor szelével legyint meg.
- Gondolom édesanyád szerint is. – zárom a vitát. Különben miért olyan fontos, hogy Folti sportoljon, miért nem elég, hogy van egy kutyád, akit szerethetsz, simogathatsz, sétáltathatsz. Két éve még ez volt minden vágyad. - Nem válaszol, csak nézi szerelmesen az ausztrál kutyát. Határozottan ideges lettem. Ha megjön a lányom rákérdezek.
Rákérdeztem! Lányom finom kis arcán enyhe somolygás.
- Miért izgat ez téged annyira?
Mikor magamhoz tértem közöltem, ha még egy kutya jön a lakásba engem felejtsenek el. Két kutyát nem sétáltatok! A gyerekeket a kapuig kísérem, de a lakásba már nem megyek fel. Utolsó kísérletként Gáborhoz fellebeztem. Udvariasan végighallgatott, igazat adott nekem, de a döntés a lányomé, mondta sajnálkozva.