16.Tollasodunk? 

Kiwi nem járhatott Agilityre ősszel sem, mert egy-két edzés után Dóri és Erika is látta, sántít törött lábára. Ez nagy csapás volt az unokámnak. Jártak egyik állatorvostól a másikig. Volt aki új műtétet javasolt, de az előzetes röntgen nem mutatott ki semmit. Volt aki daganatra gyanakodott. Átesett sok kellemetlen vizsgálaton, de minden lelete negatív lett. Úgy tűnt, hogy a kör bezárult, mikor egy ismerős, akinek kutyája korábban szintén eltörte a lábát, azt tanácsolta, masszíroztassuk. Jó ötlet örültünk meg, talán itt a megoldás. Az hagyján, hogy nekünk nem jutott az eszünkbe, de az elgondolkodtató, hogy az orvosoknak sem, hiszen a rehabilitáció  a gyógyítás része.

   A lányom keresett egy fiatal állatorvost, aki most végzett, és aránylag csekély díjazásért  házhoz jött.  Hetente egyszer foglalkozott Kiwivel, közben Dórinak is megmutatta a masszírozás technikáját. Azóta sokat javult kutyusunk állapota, reméljük tavaszra  teljesen egészséges lesz.

   Kiwi betegsége új irányt adott Dóri pályaválasztási elképzeléseinek is. Eddig a család elkönyvelte, hogy bölcsész lesz, és nyelveket tanul, de hetedikben új tantárgyak jelentek meg: a fizika, biológia, kémia. Ezek lettek Dóri kedvencei. Kezdtem tisztelettel nézni az unokámra, mikor visszagondoltam arra , én hogy utáltam ezeket a tantárgyakat. Elhatározta  állatorvos lesz. Hiába ijesztgettem, hogy nemcsak kutyával, cicával kell majd foglalkoznia, hanem nagytestű állatokkal is, pédául szarvasmarhával, lóval.

-         Nem baj Nagyi.  - vetett rám elnéző pillantást.

Az ágya fölötti falat teleragasztotta cseppformájú papírokra írt képletekkel, meghatározásokkal, szabályokkal. Tisztára tace-pao.

A balul sikerült kóbor kutya mentés után, az állatmenhelyek kezdték érdekelni. Olyan precizitással tervezte meg saját elképzelésű, minden igényt kielégítő menhelyét, hogy csak csodáltuk. Az ő állatmenhelye akkora lesz közölte, hogy minden kidobott állatot képes lesz befogadni. Nemcsak állatmegőrzést akar, hanem jó életet is védenceinek, ezért agílity pályával, jól felszerelt orvosi rendelővel, és megfelelő számú személyzettel képzeli el.

   Tervei, amik ebben a stádiumban egy kislány ábrándozásai voltak, váratlan lökést kaptak.  A másik nagymama aki vidéken élt, ezért kevesebbet látták, hirtelen örökséghez jutott külföldről. Minden unokájának adott félmillió forintot. Ez egy kamaszlány szemében óriási pénz volt. Úgy érezte, ezzel a váratlan összeggel elkezdheti tervei megvalósítását. Nem lehetett vele másról beszélni csak arról, mekkora földet kellene vásárolni, és hol? Az összes, mindkettőnk által ismert parkot számbavette. Erre fogékony osztálytársait is fellelkesítette, és egy állatvédő, állatmentő , kis csapatot hozott létre.

   Figyelmeztettük  egy ilyen létesítmény nem lehet olyan helyen mint a Csajkovszkij-park, vagy az Óhegy, hanem  a lakott területektől távolabb kell elképzelni.

   Őszintén bevallom már untam, hogy másról sem lehetett vele beszélni, és ezzel nem voltam egyedül. Reméltük lassan lecseng nála  ez a felfokozott tenniakarás, mivel osztálytársai  lelkesedése is jelentősen lelohadt idővel. A lányom azt ajánlotta, ha valóban segíteni akar, jelentkezzen egy menhelynél, és ott szerezzen tapasztalatokat. Próbálkozott, de nem járt sikerrel, talán a kora miatt, már nem emlékszem pontosan a kudarc okára.

   Állandóan a neten lógott, és rövidesen kiderült, hogy miért. Eladó földeket és tanyákat keresett. Rövidesen úgy dobálózott a négyszögölekkel, holdakkal mint egy profi. A szülők akkor kaptak észbe, mikor egy vidéki emberrel beszélt meg az interneten konkrét találkozót. Meg akarta nézni az eladó tanyát, de mivel messze volt Budapesttől, kénytelen volt szülei segítségét kérni, hogy vigyék le autóval.

   Lányomék akik megszokták már gyermekeik önállóságát, ami bizony néha a határokat feszegette, most mégis megdöbbentek. Leültek Dórival, és próbálták megmagyarázni, hogy ilyen vállalkozásba csak felnőttként foghat, amikor önálló keresete lesz. Ezt a pénzt addig takarékba teszik, és ki is pótolják menetközben. Különben sem lehet a tudtuk nélkül, idegen emberekkel üzletről tárgyalni, mert még gyerek, és félrevezeti azt is, aki azt hiszi, hogy komoly vevője akadt.

   Dóri okos kislány, mégis nehezen értette meg, hogy az életkora, az az álmodozás, tervezgetés és tanulás ideje. A megvalósítás, majd rajta múlik évekkel később.

   Levinek ez az ősz a horgászsikerektől volt zajos. Sok versenyen indult, okleveleket szerzett, díjakat kapott, köztük egy több kilós fém pontyszobrot, ami polca dísze lett. Lányom nevetve panaszkodott,  még két ilyen trófea, és leszakad a polc. Az országos korosztályos horgászversenyen a harmadik helyezett lett, és ő lett a díjazottja, a kapitális hal kifogásának is. Hobbija egy szép, új barátságot is hozott,  a nyolcadikos Bálint személyében. Bálint annak a tógazdának a fia volt, ahol  Levi a legtöbbet horgászott. Egy helyes, okos, igen nagy szókinccsel megáldott ifjú emberke volt. Érdekes, hogy Dóri  ellenszenve a horgászat iránt ebben az időben erősen alábbhagyott, és sokszor elkísérte öccsét. Levi cinkos kis mosollyal kezdte terjeszti a családban, hogy itt többről van szó. Dóri élénken tiltakozott, de  ha csengett a mobilja, a beszélgetést ki tudja miért, csak a fürdőszobában tudta lebonyolítani.

   Úgy éreztem nyugalmas időszak köszönt ránk.  Közeledett a tél. Dóri sokat olvasott, legutóbb nem regényt, hanem egy szép, színes, madarakról szóló ismeretterjesztő könyvecskét láttam a kezében. Mutogatta a papagájokat, különösen a beszélő fajták érdekelték. Az interneten olyan kisfilmek után kutatott, amelyek ezekről a zajos madarakról szóltak. Megnéztük, meghallgattuk, megcsodáltuk, a beszélő arapapagájokról készült mini videókat. Annyira lelkes volt, hogy a zsigereimben éreztem valami készül.

 -Hová mentek a hétvégén? – kérdeztem egyik alkalommal.

 - Kisállat - kiállításra a Mamival.  - újságolta Dóri izgatottan.

 - Nézelődni? – tapogatóztam.

 - Papagájt veszünk. – tudósított füligérő szájjal.

 - Hát ez nagyszerű! – buktak ki belőlem a szavak, számukra még nem érzékelhető iróniával, és szaporán nyeldestem vissza feltörekvő aggályaimat.  Ünneprontó nagyinak éreztem magam. Minden jószándékom ellenére sem tudok ettől a cimkétől megszabadulni. Pedig a papagájt még sétáltatni sem kell.

 - És te is akarsz papagájt? – fordultam Levihez reménykedve, aki alapból ellenzett mindent, j ami Dóritól érkezett.

 - Naná! – jött a válasz szokatlan egyetértésben. – megtanítom neki, hogy Dóri ronda, Dóri rémes!

 - Na elég! – álltam közéjük mielőtt elfajulnának a dolgok.

 - Tudod mikor  a Mami kislány volt, zebrapintyei voltak. – fordultam Dórihoz – Az íróasztalán volt a kalitka. Istenem, mennyit takarítottam utánuk!

 - Nem a Mami csinálta? – kérdezte igen figyelmes tekintettel.

 - Itt ti fogjátok takarítani? – eresztettem el a fülem mellett a kérdést.

 - Igeeeen!  - jött a válasz egyöntetűen.

   Kellemes meglepetés ért hétfőn, mert papagáj helyett, négy kanárival érkeztek haza. Dóri és Levi is kapott egy-egy kanáripárt.  Levinél a lány kanárinak fénylő, piros tolla volt.

-         Paradicsommal kell etetni, hogy megtartsa a színét. – magyarázta.   A fiúmadár sárga volt.  Dóri egy finom, halványszürke  madarat választott, citromsárga beütéssel. A fiú itt is sárga színű.  Kezdtem velük megbarátkozni, mert gyönyörűen, dallamosan trilláztak. Levi bánatára, Dóri kis, szolid kanárilánya rakott először tojásokat. Ez egy valóban szép időszak volt. Naponta láttuk, hogy a párja milyen figyelmes gondoskodással veszi körül, a tojásokon ülő mamát. Fáradhatalanul hordta neki az ennivalót. Levi aggódva, folyamatosan  szemmel tartotta  az ő szép színes madárkáját, várva, hogy mikor kezdi rakni a tojásokat.

Nyugtatgattuk legyen türelmes, nemsokára. Nagyon lelkesen takarították, és etették őket. Egyik délután mikor a gyerekek még iskolában voltak, csengett a telefon. Egy kellemes férfihang érdeklődött, hogy itt kaphatók-e kanárik ezer forintért?

-         Ne haragudjon, de honnan veszi? – lepődtem meg.

-         Az interneten olvastam a hirdetést ezzel a telefonszámmal. – mondta, és beolvasta a  lakás telefonszámát.

-         Levi! – sóhajtottam, és elnézést kértem az ismeretlentől. Mondtam negyedikes unokám kicsit sürgetné az időt, mert jelenleg nincs eladó kanárink, s ha lenne akkor sem ilyen irreálisan alacsony áron.

Nevetni kezdett, nem haragudott – Élelmes gyerek! – tette hozzá búcsúzóul.

Mikor letettem a telefont világossá vált, hogy Levi szokatlan, és számomra kicsit érthetetlen buzgalmát a kanárik körül, ébredező üzleti szelleme táplálta.

Eladásra meghirdetni a még meg sem született kanárikat?  Ügyes!