A bátor kiskutya /Marci egér 4./

Reggelre megenyhült az idő. A jégcsapok orra folyni kezdett, a hóember répaorra is lefelé nézett, mintha vissza akarna bújni a földbe.

Kata édesanyja takarítás közben büszkén nézegette a kiskutya képét a falon, hogy milyen ügyesen ragasztotta meg kislánya. Közben pillantása Lilire tévedt, a baba haján nyoma sem volt a tegnapi balesetnek.

• Kata mit csináltál a baba hajával, hogy eltűnt róla a ragasztó? 
• Nem én, Marci volt. – válaszolta, és fel sem emelte fejét a rajzolásból.
• Komolyan kérdeztem kislányom. – anyja hangjában szokatlan szigorúság rezgett.

Kata kék szemei ártatlanul néztek rá – Marci csinálta a farkával Édesanya. – és mint aki kielégítő választ adott, újra a rajzlap fölé hajolt.

• Karácsony óta sok különös eseményről beszéltek a faluban, amire nem volt magyarázat. Reggel láttam Pálinkás Józsit, a szekere tisztességesen volt megrakva, és ostort se láttam nála. Mi ez, ha nem csoda? – példálódzott a doktor - Most azonban sokkal komolyabb dolgok aggasztanak. Az erdész panaszkodott, hogy valaki csúzlival vadászik az erdőben a madarakra, és a fészküket is leveri a fákról. Közben a háziállatokat sem kíméli, sorra megsebesíti őket.
• Mi az a csúzli? – kérdezte Kata.
• Az a fiúk gumis játéka, egy elágazó fadarab segítségével, a gumit megfeszítik, és nagy erővel köveket lőnek ki vele. Addig nincs baj, amíg nem élőlényre lőnek, de most az állatokat vette célba a haszontalan.
• Ki lehet? – találgatott Kata és édesanyja.
• Azt mondja az erdész, Szájas Juci néni fiát látta elszaladni, de majd kiderül előbb-utóbb. – fejezte be a doktor és elsietett, mert beteg állathoz hívták.
•  

A délutáni sétához bélelt gumicsizmát adott Katára édesanyja, aki most Lilit is magával vitte. Kis hátizsákjába tette, amiben a nagy baba csak állni tudott, de legalább jól látott mindent.  Az állomás felőli első ház, Kedves Anna néni takaros portája volt. Anna néni most is az ablakban könyökölt, és a nyárfás út felé nézegetett, amin a vonattal érkezők jöttek végig.

 - Gyertek be kedveskéim! - hívta őket, mikor üres lett az út, mert akiket várt nem érkeztek meg. – Annyi süteményem van, hogy egyedül nem tudom megenni.

 - Megint nem jött a lánya az unokákkal?

A öreg szemeket elfutotta a könny. – Sok dolga van szegénykémnek azon a messzi Pesten.-

Kata édesanyja csak bólintott, de magában egészen mást gondolt. A tiszta, kis szobában, mint egy mesebeli terülj-terülj asztalkán, mézes, mákos, diós sütemények garmadája állt. Kata jól belakmározott, és most édesanyja sem szólt, hogy megfájdul a hasa, mert látta az örömet Anna néni arcán.

• Mutasd mit kaptál karácsonyra kicsi Kata!

Először Marcit mutatta be, közben félve a babára sandított, hogy megint megsértődik, aztán kiszedte a hátizsákból Lilit, és leültette a székre.

• Gyönyörű a babád, még nem is láttam ilyen szépet. – mondta Anna néni, de az ölébe Marcit ültette, és simogatni kezdte szürke buksiját.
• Képzeld Anna néni Marci varázsolni is tud!
• Komolyan? – nézett szeretettel a kislány lelkes arcára. – Akkor én is kérek tőle valamit. – azzal odahajolt az egérke füléhez, és pár szót súgott neki halkan.
• Menjünk! – hozta édesanyja váratlanul a csizmákat, mint akinek sürgős dolga támadt.

Az úton Kata végig azt találgatta, mit súghatott Anna néni Marcinak?

• Majd megkérdezem tőle – mondta végül.  
• Kérdezd meg most! – kérte Anya.
• Most nem beszél. – hangzott a magától értetődő válasz. Egyszer csak rémülten felkiáltott: - Ott felejtettem Lilit!  - gyors hátraarcot csináltak, rohanás vissza a babáért.
• Lili most haragudni fog rám. – jegyezte meg hazafelé többször is. Kata egész délután Lilit kényeztette, mert rossz volt a lelkiismerete.
  Mikor eljött az este, Marci farka vége újra világítani kezdett. Felébresztette Katát és egy kis tétovázás után Lilit is. Kata elkésett, mert azt akarta kérni Marcitól, hogy ma éjjel hagyják aludni a babát. Lili, ahogy kinyitotta a szemét rákezdte.
  - Ott felejtettél Anna néninél, véletlenül sem Marcit, hanem engem. - dúlt-fúlt mérgesen.
  - Ha látnád, milyen csúnya vagy mikor hisztizel – pirított rá Marci. Szavai telibe találták a hiú babát. Felkapta a tükröt és nézegetni kezdte magát, közben különböző arcokat vágott, ráncolta a homlokát, dühösen, haragosan nézett, majd rámosolygott tükörképére. Marci és Kata figyelték, hogy mi lesz ennek a vége.
  - Nem fogok hisztizni, akkor sem, ha nem szeretsz.
  Kata felkapta és megölelte – Szeretlek te kis buta.
  - Csak én vagyok buta, vagy Marci is?
  - Csak te! – vágta el Marci a vitát. - Menjünk Kata!
  - Vigyük a kiskutyát is, hadd futkározzon!- kérte. Távozóban még hallották a baba
  hangját – a kiskutyát is jobban szereted.
  Kata meglepetésére a szánkó helyett egy nagy szán várta őket, ami elé nyolc dolmányos varjú volt befogva fényes, ezüstös hámba. Szép madarak voltak, a testük hamuszürke, fejük, csőrük, torkuk, szárnyuk, farktollaik feketék. Izgatottan verdestek szárnyaikkal, és közben Marcit figyelték – Hová megyünk? – kapkodott levegő után Kata.
  - Nem emlékszel, hogy Anna néni súgott nekem valamit, mikor nála voltunk?
• - Mit súgott? – élénkült fel Kata.
   Azt kérte, hogy vigyem el az unokáihoz Budapestre.
  - Budapestre? – csak ennyit tudott kinyögni. A kiskutya is meglepődött, még ugatni is elfelejtett.
  - Igen, repülni fogunk! Gyorsan szálljatok be, mert hosszú út áll előttünk és még Anna nénit is fel kell vennünk! Beültek a kényelmes ülésekre, a kiskutya, félénken Kata ölébe bújt.    
• Indulás! – Marci farka, mint egy szelíd ostor megérintette az elöl befogott két varjú hátát. Abban a pillanatban a nagy madarak felröppentek, de alacsonyan szálltak és Kedves Anna néni házánál le is ereszkedtek az útra. Anna néni az ablakból leste őket. Marci bement a házba, kis szárnyakat varázsolt a finomságokkal megpakolt nagy kosárra, ami ezután csak beröppent a szánba Anna néni mellé.
  Mikor valamennyien elhelyezkedtek, a szán magasba emelkedett. Nem lehetett mást hallani, csak az óriási szárnyak surrogását.
  - Nézd Kata, most repülünk a házatok fölött! – mutatott Marci lefelé.
  - Milyen kicsi – csodálkozott a kislány – reggelre hazaérünk?
  - Még hajnal előtt vissza kell érnünk. -  Az aggódás után kezdték élvezni az utazást. Hiába volt éjszaka, és az égbolt is csillagtalan, mégis láttak mindent, mert a behavazott táj világított. Szerencsére ennek a szánnak is melegítettek az ülései, mert minél magasabbra szálltak, annál hidegebb lett a levegő. A legtöbbet Kata és Marci beszélgetett, a kis kutya, mint aki nem akar tudni semmiről, belefúrta magát mélyen Kata ölébe és meg sem nyikkant egész úton. Kedves Anna néni is csendes volt, az unokáira gondolt, és a lányára, hogy örülnek-e majd a váratlan látogatásnak?
  Egy repülőgép zúgására figyeltek fel, éjszakai járat volt, az ablakai gyöngysorként fénylettek.
  - Mi lesz, ha meglátnak minket? – aggódott Kata.
  - Nem látnak. – állította Marci határozottan.
  - Nem értem, hogy lehet az, hogy mi látjuk őket, de ők nem látnak minket- értetlenkedett.
  - Csak egy kis varázslat – kuncogott Marci.
  Hosszú ideig csend volt, mindenki elaludt a szánon, Marcit kivéve. Egy jó fél óra múlva,  Marci meglátta a hatalmas város éjszakai fényeit, riasztotta a többieket.
  - Ébresztő, Budapesten vagyunk! – kiáltotta. A legnagyobb, elöl repülő varjú hátranézett és nagyot károgott.
  - Anna néni, hol szálljunk le, mi a cím? – kérdezte Marci izgatottan.
  - Zugló, Nefelejcs utca 3. Tízemeletes ház, a lányomék a tízedik emeleten laknak.
  - Nagyszerű! – örvendezett Marci – a lapos tetőre könnyen le tudunk szállni - A varjak valóban zökkenő nélkül tették le szánt. Marci azonnal rendelkezni kezdett - Anna néni, Kata és a csomag velem jön!
• És én? - ijedt meg a kiskutya.
  Te vigyázol a szánra. – még mi előtt tiltakozni tudott volna, Marci farka megérintette a kiskutyát és a szánt is. A következő pillanatban eltűnt az egész társaság, a kiskutya egyedül maradt a varjakkal. Csak egyszer legyek otthon, ki se jövök többet a keretből gondolta elkeseredve.
  A varjak fáradtan bóbiskoltak, egyetlen károgás sem hallatszott. A kiskutya is megnyugodott, de a csend nem tartott sokáig, furcsa, erőteljes nyávogás riasztotta. Nem akart hinni a szemének, egy hatalmas, tarka macska állt a tetőn és a varjakat nézte csúfondáros tekintettel.
  - Szólok a többieknek is, hogy megérkezett a vacsora.
  A meglepett varjak mozgolódni kezdtek. Nyugtalanságuk fokozódott, mikor látták, hogy az addig üres tetőt számtalan macska lepi el. Nagyok és kicsik, szobacicák fényes szőrűek, kövérek, kukázó macskák, csapzott, girhes, éhes állatok, csavargók, akik a természetben éltek és kerülték az embereket, csak az esti koncerteken jelentek meg, és ez mai különösnek ígérkezett. Szóval igen vegyes társaság volt.
  - Mit szóltok a terített asztalhoz? – nyalta meg élvezettel a vezér a száját. A macskák egyre közelebb jöttek és a szemük mohón csillogott.
• Ennek a fele sem tréfa – károgtak a varjak. Mivel közös hámban voltak, csak együtt tudtak menekülni. A vezérpáros jelt adott a felszállásra. A kiskutya rémülten lapult az ülésen, de magában igazat adott a varjaknak, és csak reménykedett, hogy nem fog kipotyogni a szánból, ha az hirtelen felszáll. Legnagyobb meglepetésre a varjak csak rángatni tudták a szánt, de megemelni nem. A macska csapaton elégedett nevetés futott végig, és még közelebb nyomultak a most már rémült madarakhoz. A vezér varjú kétségbeesetten hátrakiabált a kiskutyának – Segíts, te mégiscsak kutya vagy, tőled félnek a macskák!- a derültség még nagyobb lett.
  - Ezt még nem hívják kutyának, különben is a fél fogamra sem elég!- csúfolódott a tarka macska.
  A kiskutya szorult helyzetben került. Emlékezett Marci farkának érintésére és tudta, mit jelent, varázslatot, ami miatt sem a szán sem ő nem mozdulhatott. Én még kicsi vagyok akarta mondani a varjaknak, de tudta, hogy az nem mentség a gyávaságra. Érezte, hogy meg kell védenie a madarakat. Ahogy elhatározása megszületett, hirtelen erősnek, nagynak érezte magát, elszántan a madarak és macskák közé ugrott.
  Torkából mély, dühös morgás tört elő, fogait csattogtatva indult a nagy, tarka macska felé. A kezdeti visongó nyávogás azonnal elhalt és meglepve látta, hogy a támadók menekülni kezdenek. Furcsa, de nagyon jó érzés volt nagynak és bátornak lenni. Most már habozás nélkül készen állt arra, hogy megküzdjön a vérszomjas csapattal.

 
- Jól van, bátor és ügyes vagy! – hallotta Marci hangját és érezte az egérfarok lágy érintését.
- Az én bátor kiskutyám! – kapta fel Kata a földről és az ölébe vette, mikor beült a szánba.
- Indulás! – legyintett a megkönnyebbült varjak tollas hátára Marci farka.
Útközben elmesélték, hogy Anna néni itt maradt Budapesten, mert az egész család aludt mikor megérkeztek. Majd azt füllenti, hogy a hajnali vonattal jött, és nem akarta felébreszteni őket. Holnap, az estivel jön haza. Sajnálja, hogy füllentenie kell, de a varázslatban csak a gyerekek, és a gyermeklelkű felnőttek hisznek.

A varjak visszafelé nagyobb sebességgel repültek, igaz a szán is könnyebb volt, mint jövet, de tudták, hogy még hajnal előtt haza kellett érniük. Katáék háza előtt ereszkedtek le, az ablakok sötétek voltak, még mindenki aludt. Marci azonnal eltűntette a szánt, a varjakról a díszes hámot, de a hálás madarak bármilyen fáradtak voltak, háromszor körberepülték köszönetképpen a boldog, álmos kiskutyát.