Tékozló faj
Szenved a Föld
Az élet, mit méhében hordott
Törékenyen a partra kúszott
S a legeszesebb változat
Körülnézett, és talpra állt
Majd leigázta a világot
E harcias emberbolyok
Ez a szapora hangya nép
Kíméletlen, kapzsi fajunk
Foglyul ejtette Édenét
Testét feltúrva kirabolta
Öröklött, szép harmóniákban
Fájó hiátust okozva
Úgy hiszi, amit birtokol
Sár, élettelen entitás
A vonzás törvénye befogta
Akár a sztyeppék vadlovát
A hurok, szabad nyakára dobva
Fajunk az elfajzott gyerek
Mérgezi tiszta nedveit
Kimetszi lombos tüdejét
Gyors érdekétől távoli, hogy
Fuldoklása, agóniánk is
Gázt okádnak ipari torkok
Háborúzunk, kell a fegyver,
Mert ellenség van mindenütt
Egy Istenünknek sok az arca
Szent könyveinek szép igéit
Hitvány papok írják át harcra
Hatalomért, egymás ellen
Végül egyetlen szín marad,
Mely világunkat holtra marja
Amíg prédálja javait
Utódainak rezzenetlen
Egy biztos Jövőt hazudik
Készülődik a távozásra
Lelakott Földünk veszni hagyja
Űrt pásztáznak okos szemek
A tékozló faj másik otthont
Egy újabb Föld bolygót keres